Ha a csimpánzra nézünk, saját múltunkat látjuk. Ha segítünk nekik fennmaradni, valójában saját emberségünket mentjük meg. A kérdés az, hogy képesek vagyunk-e a tiszteletteljes együttélésre, vagy az üdvözletünk végül búcsúvá válik.
Azonban ez a köszöntés ma már keserédes. Miközben egyre többet tudunk róluk, élőhelyeik rohamosan pusztulnak. Az őserdők kiirtása, az illegális vadászat és a betegségek a kihalás szélére sodorták legközelebbi rokonainkat. Az „Üdvözlet a csimpánznak” így ma már nemcsak egy tudományos felfedezés gesztusa, hanem egy segélykiáltás is.
A "Üdvözlet a csimpánznak" (Üdvözlet a csimpánzoknak) valójában Jane Goodall híres könyvének magyar címe, amely az ember és a főemlősök közötti különleges kapcsolatra utal. Az alábbi esszé ezt a témát járja körül. Üdvözlet a csimpánznak: Tükörképünk a természetben